Rendszerváltás
Rendszerváltás – avagy az eltérő szemléletmód esete
A választások előtt – alatt és után a politika nagyobb figyelmet kapott országszerte. Alapvetően nem szoktam belefolyni, de most úgy éreztem, mutatni akar valamit.
De mit? Mit mondhat, mit jelenthet számomra a jelenlegi kormányváltás, és az ezzel járó kisebb-nagyobb helyzetek?
Figyeltem, néztem, olvastam… és semmi… és semmi…
Aztán megjött! Nem csak a felszínt néztem és hallgattam. Nem csak azokat, amelyeket az előző kormány nyilatkozott, tett, és nem csak azokat, amelyeket a jelenlegi miniszterelnök kijelent.
Hanem tovább mentem, és tovább olvastam. Mégpedig a komment szekciókban. Ahol olyan magyar polgárok írnak, mint amilyen én is vagyok. Átlagemberek. Saját véleménnyel. És saját szemléletmóddal.
Tehát a rendszerváltás a következőt mutatta számomra:
Egyetlen dolgot – jelenleg a rendszerváltást/ kormányváltást – lehetséges kétféleképpen látni. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a történet két szemléletmódban jelenik meg a magyar emberek számára. Lehet rossz, és lehet jó. Tovább ennek a boncolgatásába nem megyek, mert nem erről szól a poszt.
Az egyik tábornak kétségei vannak, afelől, hogy mi lesz, mi fog történni most, hogy már nem a régi, megszokott mederben folynak majd a dolgok. Lehetséges, hogy negatív fikcióik vannak, és nehéz meglátni az ismeretlen jövőben a lehetőségeket. Az új – olyan távoli, és megfoghatatlan.
A másik tábor – remél, hogy már nem a régi, megszokott mederben folynak majd a dolgok – ami által vélhetően jobb helyzetbe kerülnek. Az új – elérhető és élhető.
Egyetlen történet – két szemléletmód. Két tábor. Egy országban, egymás mellett, előfordulhat, hogy talán egy családban.
Mindenki a maga igazát, vélt igazát mondja, gondolja, és talán szorítja.
A két szemléletmód teljesen rendben van. Hiszen ugyanazt a helyzetet igenis, élhetjük át másképpen.
Ilyesmi esetekre szoktam mondani: nem lehet mindenkinek a pacal a kedvenc étele. És még sorolhatnám, hogy ki miért lát-gondol-érez valamit úgy, ahogy… Lehet, hogy csak megszokás. Lehet, hogy úgy érzi magát biztonságban. Lehet, hogy neki ez anyagilag jelent jobbat/rosszabbat. Lehet, hogy egy fix történet valakinek kedvező, másnak kedvezőtlen. Kényelmes, míg másnak kényelmetlen.
A lényeg, az elfogadás. Jelen esetben mindkét tábor esetén, a hétköznapokban pedig úgy általában.
Hiszen a véleményéhez mindenkinek joga van. És ha ő úgy látja, ahogy, … és nem egyezik az én nézőpontommal, akkor istennekifakereszt, legyen úgy. Lássa úgy. Én nem akarok meggyőzni senkit a magam nézőpontjáról.
A békés egymás mellett élés egyik alapvető eleme – igen, az elfogadás.
Egy biztos: nem vagyunk egyformák.
De elfogadók – és mások nézőpontjára nyitottak – mindannyian lehetünk, amivel a saját rendszerünket válthatjuk meg.
